"Ludwig Mooser in Salzburg" - olvasható porcelántáblán rézfoglalatban az esztergomi Fõszékesegyház orgonáján az építõ neve. A mesternek, aki közel 180 orgona elkészítõje volt, ez az egyik legnagyobb mûve. A Mooser családhoz három nemzedéken át kiváló orgonaépítõk tartoztak. Joseph Anton Mooser (1731-1792) és egyik fia, Joseph Alois (1770-1839), Johann Andreas Silbermann mûhelyében is megfordultak; a másik fiú Péter Anton, akinek fia volt Ludwig (1807-1881). „Mooser Layos" orgonáinak fémsípjai és egyes famunkák a salzburgi mûhelyben készültek, majd a mester módszere szerint hosszú helyszíni munka következett. Magyarországra településekor 1863 december 2-án Eger város díszpolgárává választották, mûhelye a Líceum épületében volt, és nevét is az elõbbi módon „magyarosan" írta. Mooser 1854 szeptember 19-én érkezett Esztergomba, és nyolc segédet hozott magával. Másnap jött az orgona részeit szállító hajórakomány is. A 49 regiszteres, 3530 sípos, 3 manuálos hangszer a Fõszékesegyház felszentelésére, 1856 augusztus 31-re készült el. Ezen az ünnepi szertartáson - melyen Ferenc József császár is jelen volt a bécsi udvarral együtt - hangzott el Liszt Ferenc Esztergomi miséje. A Scitovszky hercegprímás által erre az alkalomra rendelt, szimfonikus zenekarra, vegyeskarra és énekes szólistákra írt mûvet Liszt vezényelte, orgonaszólamát a weimari Alexander Winterberger játszotta. A sietve befejezett esztergomi hangszer szerkezete azonban nem mutatkozott idõtállónak. Seyler Károly régens chori már 1857 március 2-án jelentést készített az orgona hibáiról. Valóban, a hangszer nem felelhetett meg minden elvárásnak. A mechanikus traktúra rendkívül nehéz járású volt, a levegõszegény csúszkaládák miatt a hangszer „fulladt". Megjegyzendõ még, hogy a III. manuál kúpládára került és redõnyszekrényben foglalt helyet. Az I. világháborúban hadianyagnak elvitt ón homlokzati sípoktól eltekintve (melyeket késõbb az Angster cég horganysípokkal pótolt) az orgona II. világháború végéig eredeti állapotban maradt. Ekkor a háborús események következtében az orgonaszekrény egy része és a mechanikus traktúra megsérült. További károsodásról nem szól semmilyen hiteles forrás. Tény azonban, hogy az orgona 1945-ben, Mindszenty József bíboros hercegprímás beiktatásán már üzemképtelen volt. A háborús károknál sokkal nagyobb, jóvátehetetlen pusztítás azonban 1947-ben következett. Mooser orgonája a háborúban nem sérült meg kijavíthatatlanul, ennek ellenére a budapesti Rieger Ottó-cég az orgonaház egyik felét teljesen kiürítette, és oda egy kétmanuálos, pneumatikus rendszerû, kúpládás orgonát épített be átmeneti használatra. Hogyan történhetett ez? A válasz a 20. század magyar orgonaépítészetének addigi történetében keresendõ: mivel akkor már 40-50 éve egyáltalán nem építettek mechanikus orgonákat - a rendszer az orgonareform ellenére elavultnak számított - kézenfekvõ volt a meglévõ szisztéma elvetése. Az eredeti Mooser-hangszert minden tekintetben értéktelennek tekintették. Ezzel magyarázható, hogy az „átépítés" során az eredeti játszóasztal és a mechanikus traktúra megsemmisült, a Mooser-sípok egy része átkerült az ideiglenes orgonába, a többi használhatatlan, romos állapotban a régi helyén maradt vagy eltûnt a hangszerbõl. A háborús károkról pontos leltár nem készült, így az eltûnt sípok késõbbi sorsa ma már kideríthetetlen. Az 1970-es évek közepétõl a Fõszékesegyház akkori õrkanonoka Dr. Bartl Lõrinc és Baróti István orgonamûvész (1975-tõl a Fõszékesegyház orgonistája és karnagya) indították el az orgona újjáépítésének máig is tartó folyamatát. Az elsõ feladat volt Mooser mûvének megmaradt részeit a több mint három évtizedes romos állapotból kimenteni, az eredeti hangzásképet rekonstruálni. A hetvenes években Magyarországon hangszerek restaurálása még gyakorlatilag ismeretlen volt, így ezt a feladatot a kortárs szakma jóindulatú kétkedése ellenére, idõt és fáradságot nem kímélve - fiatal növendékei segítségével Baróti István maga végezte el. Az újra életre keltett néhány Mooser sípsor sajátosan ódon, fényes, hûvösen fenséges hangzása kiindulópontját képezte Baróti István új orgonatervének, mely méreteiben és regiszterösszeállításában a Fõszékesegyház rangjához méltó, és messzemenõen alkalmazkodik a templom nagyságához és akusztikai viszonyaihoz. A második feladat ebbõl eredõen egy új hangszer építése volt, mely Vági Gyula és Farkas János jeles orgonaépítõk bevonásával 1978-79-ben kezdõdött el. A szükséges anyagi feltételek biztosításához az akkori bíboros érsek, Dr. Lékai László római és németországi kapcsolatai járultak hozzá, ekképp vált lehetõvé egyes szerkezeti elemek és a sípsorok egy részének beszerzése. 1980 végén megszólalhatott az elsõ hét restaurált Mooser-regiszter, ezzel egyidõben a 34 éve mûködõ Rieger-orgona örökre elhallgatott. A kezdeti lendület után azonban a munkák 1983-tól kezdve lelassultak. Az orgona redõnyműve néhány regiszter híján csak 1986 őszére készült el, a további haladás még szerényebb volt: 1988/89-ben három, 1994-ben két regiszter, 1996-ban a Majorbass 32' regiszter alsó 12 sípja került beépítésre. 1999-ben az öt manuálra tervezett 147 regiszterbõl 39 üzemelt, miközben számos, még Lékai László érsek idején megvásárolt sípsor várt beépítésre. A rendszerváltás után egyre erõsödõ infláció és más kedvezõtlen körülmények szintén tovább hátráltatták az orgonaépítést. Noha a hangszert tervezõ és építését szorgalmazó Baróti István már több mint két évtizede életének jelentõs részét ennek az ügynek szenteli, az orgona befejezésének idõpontja még mindig a távoli jövõ homályába vész. Ha az építtetõi szándék és a lehetõségek ismét összhangba kerülnének, akkor végre belátható idõn belül célhoz érhetne a Fõszékesegyház orgonájának ügye, és a Mooser-regisztereket magába foglaló új hangszer gyönyörû megfelelõje lehetne a reneszánsz Bakócz-kápolna és az õt körülölelõ hatalmas Fõszékesegyház együttesének.

Forrás: MZA-041 CD füzet (Mezõ András)

2002 és 2003 között folytatódott az orgona építése: elkészült ötven csúszka, a rávaló tőkék. Helyükre kerültek a harmadik manuál meglévő sípjai is, itt kapott helyet két pedál nyelv regiszter is. Új szélládák készültek a negyedik manuálra és a pedálra. A negyedik manuálon is minden szélláda működik. Az orgona pedálja bővült egy iker-szélládával. Összességében a következő regiszterek kerültek beépítésre:

Forrás: Baróti István